„Humor, irónia, szarkazmus – ezek alkotják zsigeri reakcióink eszköztárát" - Pavilon | Hangfoglalók #21
A Pavilon egy borsodi faluból érkezett testvérpár, Irlanda Áron (KUVIK) és Irlanda Kristóf (KALLER) alternatív bass-folk hip-punk formációja. Zenéjükben a népzenei motívumok, a hiphop, a punkenergia és a társadalomkritikus szövegek találkoznak, miközben egyszerre nyersek, ironikusak és mélyen emberiek. Velük beszélgettünk a Hangfoglalók sorozatunk 21. részében.
Mikor, minek hatására fordultatok a zenekészítés irányába, és mik adták a legmarkánsabb első inspirációs löketet számotokra?
Áron: Nálunk a családban mindenkinek kellett választania egy hangszert, így a zenélés szerves része volt az életünknek már a kezdetektől fogva. Maga a Pavilon viszont egy gitárral és egy verssel kezdődött, ami után azt éreztük, hogy ez tud működni.
Kristóf: Édesanyánk ének-zene tanár mivolta fordított minket először a zenealkotás irányába. Minden születésnapkor egy zenés roastot kapott tőlünk a születésnapos. Én megtanultam tenorkürtözni, aztán harsonázni, meg azt a 4-5 kötelező akkordot a gitáron, amivel eljátszható bármelyik tábortűz-kompatibilis, szimatszatyor-szagú alterdal, hogy aztán 15 éves koromra már rendszeresen utcazenélni kezdjek, főként Miskolcon és Nyíregyházán. A raphez köthető ősélményem hazai fronton, a kötelező AKPH mellett, Anonim MC volt.
Fotó: Csizmarik Attila
Ha már említettétek a verset, mit gondoltok, mit tud ma egy dalszöveg, amit egy lírai alkotás, vagy akár egy slam vagy spoken word szöveg nem? Miért, hogyan működik másképp?
Kristóf: Mindegyik esetében ugyanazokból az alapanyagokból, csak más arányokkal dolgozunk. Nálam úgy működik ez, hogy más a célja egy slamnek és más egy dalszövegnek, megint más egy versnek. A slamet nem érdekli semmi, csak az itt és most, tehát abban az éppen megélt pillanatban kell működnie. Volt 3 perc 15 másodperced arra, hogy urald a pillanatot. A verset újraolvashatod, annál jobb, minél több réteget rejt, minél sűrűbb. A dalszöveg pedig valahol a kettő között van. A pillanatot is kell uralnia, de az itt és most mellett a mindenkorra is gondolnia kell.
Meséljetek kicsit a dalszerzés folyamatáról! Mi alapján nyúltok egy-egy témához, hogyan írtok szöveget, ki miért felelős a sound terén? Miként épül fel ez a folyamat általában?
Áron: Sokszor impulzusból kezdek zenét csinálni. Változó, hogy melyik van hamarabb, a szöveg vagy a beat. Apró részekből egészen hamar valami hatalmassá tud átalakulni a zene, és talán az első 30 perc a legjobb része az alkotási folyamatnak, mert akkor még bármi lehet belőle. Utána is tud teljes fordulatot venni a zene, de addigra már nagyjából megvan a karaktere a dalnak.
Kristóf: Mindig azt zenéljük, ami kikívánkozik, és ami kikívánkozik, az általában valamilyen problémán alapszik, legyen az globális, társadalmi vagy akár egzisztenciális. Minden dal állapotjelző.
Melyik a kedvenc Pavilon-dalotok és miért?
Áron: Azok, amelyek még nem készültek el, mert biztos vagyok benne, hogy azok is szét fogják szedni a mennyezetet.
Kristóf: Általában az, amelyikkel éppen dolgozunk, de ha csak a publikáltak közül választhatok, akkor legyen a Nem tisztul.
Ahogy ti is említettétek, hogy a dalok többsége valamilyen problémán alapszik, és valóban nem lehet nem észrevenni a társadalomkritikai élt nálatok, amit általában humoron és önirónián átszűrve kapunk meg tőletek. Ez tudatos alkotói döntés, vagy egyszerűen így tudtok a leghitelesebben beszélni azokról a jelenségekről, amik foglalkoztatnak benneteket?
Áron: Néha tudatos, igen.
Kristóf: Humor, irónia, szarkazmus – ezek alkotják zsigeri reakcióink eszköztárát. Mindenki hoz valamit magával otthonról, mi főként ezeket.
Kaptatok már azzal kapcsolatban bármilyen visszajelzést, hogy egy-egy ilyen kritika „túlment”, vagy épp nem értették meg őket a hallgatók?
Áron: Általában ezt kapjuk, de fel vagyunk rá készülve.
Kristóf: Szemtől szemben nem volt még erre példa szerintem.
Fotó: Csizmarik Attila
Korábban azt mondtátok, fontos, hogy ne lehessen benneteket egyetlen műfajba beskatulyázni, és tényleg nehéz titeket bármilyen dobozba tenni. Egyszerre érzem a zenétekben a költészetet, a slamet, az alter irányt, a hip-hopot, továbbá a vidéki tapasztalatokat és a nagyvárosi, értelmiségi gondolkodásmódot, az underground szemléletet és a megmutatkozás, kitárulkozás vágyát. Szerintetek van értelme még kategóriákról, műfajokról beszélni, vagy tényleg elmosódtak a határok? Mit hoz
magával az, ha egy formációt nem, vagy nem könnyen lehet egy adott polcra tenni?
Áron: Ezt az állítást már nem feltétlenül tartom magaménak. Lassan kezd kiforrni egy külön Pavilon vibe, ami sok különböző elemet ötvöz, köztük most leginkább a folk elemeket, de tény, hogy előszeretettel keverem ezt a „folkságot” különböző más műfajokkal is. Viszont amennyire jó ez a sokszínűség, és hogy mindenki megtalálja a maga stílusát a közönségből, ugyanennyire tud követhetetlennek is tűnni. Kicsit zsákbamacska. De rossz sosem lesz!
Kristóf: Az ember kényszeresen dobozol. Örkény óta tudjuk, hogy annál nagyobb móka nincs is a világon, de válaszolva a kérdésre: talán új polcokat hoz magával, vagy ami ennél is jobb, szükségtelenné teszi az összes polcot és megtanul lebegni. Megtartja ez magát, hagyjuk azt a polcozást. Mindenfajta műfaj szerelmese megtalálhatja nálunk a maga vackát. Tessenek kuporodni.
Ha ma indulna a Pavilon a nulláról, ugyanilyen zenét készítenétek, vagy az elmúlt pár év változásai, fejlődései nyomán máshogy szólnátok? Mi az, ami a legerősebben formálta a zenei munkásságotokat az elmúlt több mint 5 évben?
Áron: Semmiképp nem készítenénk ugyanilyen zenéket. A legerősebben a saját fejlődésem és a hozzám közel állók reakciói formálták a zenei alapokat, szóval ha most kezdenénk el, akkor egy sokkal letisztultabb káoszt kapnánk, mint amit képviseltünk az elején.
Kristóf: Szerintem ez is olyan szakma, mint bármely más szakma bizonyos értelemben. A gyakorlat teszi a mestert. Koncertről koncertre, tégláról téglára alakulunk és formálódunk, főleg a saját tapasztalataink alapján. A stúdióváltás viszont nagyban hozzájárult a fejlődésünkhöz. Egészen új hangzásvilágot teremtünk most, mint ezelőtt három évvel. Ha most indulna a Pavilon, a „Ki nevet a végén” albumot egészen máshogy csinálnánk. Az a nagylemez mai füllel hallgatva olyan, mint három kidolgozatlan kislemez. No sebaj. Tanulópénz.
Mekkora stábbal dolgoztok, kik segítenek nektek a zenei utatokon?
Áron: Fotós, tour manager, manager, vizuálért és operatőri munkáért felelős ember, és természetesen egy kiadó is. Lényegében mindenünk megvan jelenleg, amire egy zenekarnak szüksége lehet ahhoz, hogy beinduljon. Már csak le kell vadásznunk a közönségünket.
Kristóf: Jelenleg a True Story Records kiadónál vagyunk, ami a Gold Records gyermekének tekinthető. Barabás Dávid a producerünk, Farkas Roland „Wolfie” a managerünk, Tóth Zsófi „Zso” a tourmanagerünk és kicsit a minden is, Karlóczy Dominik „Dodó” a vizuálért és a vágásért felel, Csizmarik Attila és Bajnok Áron fotóznak.
Pavilon a Budapest Pride-on
A koncertjeitek már-már performansz jellegűek. A zenekészítés folyamatában mennyire gondolkodtok azon, hogy egy-egy szám hogyan fog működni a színpadon? Fontos számotokra a live közeg, a hallgatókkal való kapcsolódás?
Áron: Vannak részek, amik direkt a live miatt kerülnek bele egy dalba. Fontos számunkra, hogy ne csak megszólaljon egy szám, hanem működjön is élőben, és valódi kapcsolatot tudjunk teremteni a közönséggel. Nincs jobb visszajelzés annál, amikor látod, hogy megmozdítod azokat az embereket, akik előtted állnak.
Kristóf: Fontos a live közeg, de nálunk általában úgy működik, hogy megszületik egy dal, és csak utána kezdünk el ötletelni azon, hogyan tudjuk majd élőben igazán működtetni.
Ha a Pavilon egy érzés lenne, melyik szóval lehetne a legpontosabban leírni?
Áron: Deja vu.
Kristóf: Hangulatingadozó.
Végezetül, mit jelent számotokra az, hogy bekerültetek a Hangfoglaló Induló Előadói Programjába? Miben tud ez segíteni nektek a következő időszakban, illetve mi mindent láthatunk, hallhatunk tőletek a közeljövőben?
Rengeteget jelent, hiszen ennek is köszönhetjük, hogy elkészülhet az albumunk. Közreműködések, egy album és különböző audiovizuális tartalmak érkeznek a jövőben. Reméljük, tetszeni fog nektek! Hajrá csapat, ne essünk szét!
Kiemelt kép: Csizmarik Attila
INSTAGRAM | FACEBOOK | SPOTIFY | YOUTUBE | TIKTOK
A #Hangfoglalók interjúsorozat korábbi részei ide kattintva olvashatók.
Hasonló cikkek
